ὁ δὲἈρισταγόρης λαβὼν ἱκετηρίην ἤιε ἐς τοῦ Κλεομένεος, ἐσελθὼν δὲ ἔσω ἅτε ἱκετεύων ἐπακοῦσαι ἐκέλευε τὸν Κλεομένεα ἀποπέμψαντα τὸ παιδίον· προσεστήκεε γὰρ δὴ τῷ Κλεομένεϊ ἡ θυγάτηρ, τῇ οὔνομα ἦν Γοργώ· τοῦτο δέ οἱ καὶ μοῦνον τέκνον ἐτύγχανε ἐὸν ἐτέων ὀκτὼ ἢ ἐννέα ἡλικίην. Κλεομένης δὲ λέγειν μιν ἐκέλευε τὰ βούλεται μηδὲ ἐπισχεῖν τοῦ παιδίου εἵνεκα. Ἔνθαῦτα δὴ ὁ Ἀρισταγόρης ἄρχετο ἐκ δέκα ταλάντων ὑπισχνεόμενος, ἤν οἱ ἐπιτελέσῃ τῶν ἐδέετο. Ἀνανεύοντος δὲ τοῦ Κλεομένεος προέβαινε τοῖσι χρήμασι ὑπερβάλλων ὁ Ἀρισταγόρης, ἐς οὗ πεντήκοντά τε τάλαντα ὑπεδέδεκτο καὶ τὸ παιδίον ηὐδάξατο « Πάτερ, διαφθερέει σε ὁ ξεῖνος, ἢν μὴ ἀποστὰς ἴῃς ». Ὅ τε δὴ Κλεομένης ἡσθεὶς τοῦ παιδίου τῇ παραινέσι ἤιε ἐς ἕτερον οἴκημα, καὶ ὁ Ἀρισταγόρης ἀπαλλάσσετο τὸ παράπαν ἐκ τῆς Σπάρτης, οὐδέ οἱ ἐξεγένετο ἐπὶ πλέον ἔτι σημῆναι περὶ τῆς ἀνόδου τῆς παρὰ βασιλέα

Aristagora, prendendo un ramo d'olivo, si recò alla dimora di Cleomene, vi entrò in qualità di supplice ed esortò Cleomene a mandare via il figlio e a starlo ad ascoltare; accanto a Cleomene c'era infatti la sua unica figlia, di nome Gorgo, che poteva avere all'epoca otto o nove anni. Cleomene lo invitò a dire quello che voleva senza trattenersi per via della bambina. Allora Aristagora cominciò a promettergli dieci talenti, se avesse fatto quanto gli chiedeva. Cleomene scosse la testa e Aristagora proseguì sempre aumentando la cifra fino a offrire cinquanta talenti; al che la bambina esclamò: "Padre, lo straniero ti corromperà, se non te ne vai di qui". Allora Cleomene, orgoglioso dell'ammonimento filiale, si ritirò in un'altra stanza. Aristagora si allontanò definitivamente da Sparta e non ebbe occasione di descrivere ulteriormente la strada che conduce al re persiano.